Ha valaki Enschede-be akar utazni Budapestről, (mint pl. Norbika, mint erasmus student), akkor talán a WizzAir-rel repülni a legjobb Eindhoven-be mert ez a legolcsóbb (főleg ha hajnalban indulsz és még időben vetted a jegyet, és még szerencséd is van. Nekem 7 ropiba fájt, de ahhoz képest hogy majdnem ennyiért megyek returnba haza pestről, marha olcsó). Amsterdamba közvetlen járat baromi drága, átszállással fapadossal még mindig drágább mint Eindhoven-be. Aztán Enschede kb. ugyanolyan messze van mindkét helytől, és egyszer kell átszállni mindkét esetben. A vonatok nagyon pontosak, szóval nem kell félni az átszállástól, mint otthon a jó magyar sztrájkolós vasút esetében. A vasút honlapja, ha valakit érdekel:
itt
Ezen meg tudsz nézni mindent, ami kell neked. Kedvezményt pedig úgy lehet igénybe venni, ha veszel valami kártyát kb 50-60 euroért és akkor 50% engedmény van minden utazás esetén, de ezt még nem tudom pontosan, még túl sokat nem kellett utaznom itt vonattal. A helyi buszokkal pedig úgy tudsz utazni minden holland városban, hogy van egy egységes ún. strippen kaart, ami kb 7 euro és 15 zónát tudsz vele menni és ez jó minden holland várorsban. A sofőr bácsi meg lepecsétel annyi zónát, amennyi kell neked. Persze itt mindenki tud angolul, úgyhogy nyugodtan beszélhetsz a sofőr bácsinak. (vagy akár egy takarító néninek, ahogy én tettem valamelyik nap)
A másik dolog, hogy útközben találkoztam egy bme-s évfolyamtársammal, aki szintén idejött tanulni félévre, aki szintén ezzel az utazási kombóval jött mint én. Tökjó, hogy "tájékoztat" ilyenekről az erasmus iroda. Szóval vele érkeztem meg az egyetem főépületébe, ahol a portásbácsinak igazoltuk magunkat (igen ő is tudott angolul) és hívta az erasmus mentorokat. (Ők segítik a beérkező erasmus-osokat, programot szerveznek az első pár napra, meg segítenek mindenben.) Meg is jöttek, és közlik velünk, hogy mi lenne ha csatlakoznánk hozzájuk a várostúrára, meg biciklivásárlásra. Mondtuk, hogy jól van, de hova rakjuk a csomagot? Hát mondták hogy hagyjuk itt, a portásbácsi vigyázz rá. Hát mint jó magyarok a táskákat ott hagytuk, de a laptopot nem mertük, szóval cipeltük egész nap magunkkal. Kb. voltunk vagy 10en, bemutatkozott mindenki meg hogy honnan van, de igazából csak a jó kis brazil szappanoperából ismert neveket (Patricia, Carlos) jegyeztem meg. Beszéltem, (na jó főleg mutogattam, meg magyaráztam) két Hong-Kong-i lánnyal, akik szintén infósok (mi más). Aztán letámadtuk a bicikliárust, akinek szerintem most volt élete legnagyobb üzlete (bár lehet ez van minden szemeszter elején), mert felvásárolták a használt, rozoga biciklieit. Na de hozzá kell tennni, hogy itt anélkül nem lehet létezni. Nincs olyan hogy nincs biciklid. Pl. a vasútállomás melleti parkolóban csupán "egy-két" bicikli ál
Ha meg szar a biciklid, akkor meg nem lopják el.:) Szóval "baráti" áron mindenki vett 75 euroért biciklit (mindegyik ennyibe került). Aztán betekertünk a városba, a várostúrára. Mivel itt mindenki biciklivel jár, ezért nem autóparkolóházak vannak, hanem biciklitároló garázsok. Ahova, ha bemész kapsz valami számot, amit el kell rakni, meg ragasztanak a biciklire is, és elvileg vigyáznak rá, ráadásul tök ingyen van. (mi éjfélkor mentünk érte, és még akkor is nyitva volt.) Ezután valahogy nagyon sokan lettünk, kb 50-60an, gondolom itt találkozott minden kisebb csoport. Ekkor kiscsoportokban bejártuk a várost, minden csoportba volt két mentor és ahogy mentünk, úgy meséltek a helyekről. (Na jó főleg a kocsmákat mutatták meg, a templom meg a kultúrális helyeket felolvasták a papírról).
Kb. a két órás túra után kaptunk vacsorát valami pizzériázóba, aztán mentünk "csoportterápiára", ahol mindenféle hülye játékkal kell megismerni egymást (lásd gólyatábor). A vicc az egészbe, hogy valami tornaterembe mentünk, ahova először nem tudunk bemenni mert nem volt jó a kulcs, de hoztak mégegy kulcsot de az sem volt az igazi, de aztán valahogy csak bejutottunk.
A csoportterápia után meg mentünk kocsmatúrára. Ezzel nem lett volna baj azt leszámítva, hogy Norbika 3 órakkor kelt és utazott egy csomót és egész nap cipelte a laptopját, szóval úgy hiányzott már ez nekem, mint léggömb árusnak a nyilzápor, de hát ha menni kell akkor menni kell. A harmadik kocsma után azért mondom mostmár megkérdem, hogy ma egyáltalán hazafogunk-e jutni. Végülis valamelyik főmentorral visszatekertünk a campusra. A csomagom még meg volt hálistennek, aztán bemutatta a szállást a mentor, hogy mi merre van, meg hogy működik itt minden, aztán miután elment úgy kidöltem mint aki még sosem aludt. A kocsmához még annyit, hogy kaptam két euroért egy pohár sört a leggagyibb csapolt helyi olcsóságból, szóval van egy olyan érzésem, hogy nem itt fogok berugni.:)